2.Fejezet

- Hölgyeim és uraim! Kérjük csatolják be biztonsági öveiket, a leszállást Miamiban megkezdtük. A hőmérséklet 35C°. …

- Na, megérkeztünk. –lélegzett fel Sam.

- Igen valóban. Na, megnyugodtál?

- Igen, de 100%-osan csak akkor leszek nyugodt, ha már a bátyámnál leszek. Tényleg meg se kérdeztem. Hány éves vagy? Ha megkérdezhetem. Hogy itt, egyedül… Miamiban.. Azért ez nem semmi!

- 16 múltam egy hete. És a nővéremhez jöttem. Amerikában nőtt fel anyával. Én Magyarországon apával.

- Ó, hát.. Boldog Születésnapot! Utólag isJ Az én szüleim is elváltak.. Pontosabban.. Apám lelépett, így anya nevelte Dean-t is és engem is. De nagyon jól megvoltunk! Amíg ugye Dean ki nem költözött…

- Hát igen.. Én Jessicát – a nővéremet – évente egyszer láttam. Anya kiküldte Magyarországra karácsonykor. Minden második decemberben ő is kijött. Nem volt valami pompás a családi életünk, de meg kell hagyni, én sem éreztem rosszul magam apával. Állítólag most van egy barátja, akivel esküvőre készülnek. Kíváncsi vagyok ki az.. Már összeköltöztek, szóval nem tudom, hogy hogyan illek majd a képbe… De majd meglátjuk!

- Ó! Tényleg? Az én bátyám, egyenlőre - tudtom szerint- nem állapodott meg…De majd kifaggatom!

- Kedves utasaink! A gép megérkezett Miamiba. Kérjük az összes csomagjukkal együtt hagyják el a fedélzetet! Köszönjük!

- Hát… Akkor, szia, örülök, hogy megismerhettelek Lucy. Miami elég nagy, nem hiszem, hogy találkozunk még! Habár nem bánnám. – szerényen rám mosolygott.

- Soha nem lehet tudni… Szia, én is örültem Sam! – mosolyogtam vissza, majd összeszedte ma cuccaimat és elindultam a kijárat felé. A repülő körülbelül 100-200 férőhelyes lehetett, így nem volt egyszerű a leszállás. Miközben az ülések közötti szűk helyen ácsorogtam, láttam, ahogyan Sam végképp elhagyja a gépet. Miért nem kértem el a számát? Vagy kérdeztem meg pontosan hova megy? Hogy lehetek ennyire hülye? Végre egy cuki pasi, erre…

 habár.. Ő sem kérte el az én elérhetőségeimet. Akkor, gondolom nem lett volna esélyem! De.. ki tudja?

  Úgy volt megbeszélve, hogy Dean  a reptéren vár rám. Leültem a váróba, de előtte vettem magamnak egy tábla csokit, mert a repülőn lévő kaja… Hát.. Hogy is mondjam? Nem volt valami laktató.

  Csak vártam és  vártam.

…

…

…

…

  Dean sem sokat változott. Egy óra késéssel érkezett meg a repülőtérre.

- Jesszusom! Bocsi, hogy késtem! Elnéztem az órát! – ölelt meg gyorsan.

- Váó! De sokat változtál! De remélem, még mindig utálod a Tokio Hotelt! – mondtam neki viccesen. A zenei ízlésünkben semmi eltérés nem volt. Annyira örültem, hogy látom! Egyszerűen IMÁDOM! J

- Naná!

- Huh, hála az égnek nem lettél EMO-s! J

- Persze, hogy nem! De mi rajtad ez a fekete cucc? Te az lettél? Meg fogsz sülni! 36C°körül lehet a hőmérséklet… A fekete pedig…

- Még hozzá kell szoknom a környezethez! Amúgy én, meg az EMO? Na, ne szórakozz! És, mi újság itt, Miamiban?

- Minden frankó! Van egy király házam, tök jó fősulira járok, és hát…

  Eléggé ismertem a bátyámat ahhoz, hogy tudjam a hangszínéből, mikor van csajról szó. Most le sem tagadhatta volna, hogy nő van a dologban.

- Hogy hívják? – nevettem el magam.

- Jessica.

- Szép név, és mióta… -„ ismeritek egymást” most ez jött volna. De hirtelen leesett, hogy Sam nővére is Jessica…

- Jessica Adams???

- Pontosan, honnan tudtad?

- Sam Adams mellett ültem a repülőn.